Két napja tombolnak a gondolatok a fejemben - szokás szerint. A káosz miatt - mert most aztán minden a feje tetejére állt, ami nálam abszolút nem szokatlan - minden jelszó összemosódott és nem tudtam ide belépni - nem véletlenül :). Pár perce leültem, vettem néhány mély lélegzetet és lecsendesítettem a koponyám tartalmát. Láss csodát, itt vagyok!! A bejegyzésem címe sem véletlen. Az élettapasztalataim most hágtak a tetőfokukra, valamint most vágtak úgy tiszta erőből pofán. Aranyosnak, édesnek, kézzel legyintősnek tűnhet kívülről, de rohadtul nem az. Hasonlat: pofán vernek többször, kapod az övön aluliakat, minden irányból szaggatnak, majd elásnak jó mélyre. Elkezded kikaparni magad és "csak" egy csontváz kerül a felszínre. Ahogy kikapartad magad  végre, még nem tudsz felállni, csak az orrodig vagy kint, mindjárt egy tükör fogad, a bazi nagy gödröd szélén. És bámulhatod magad, közben kaparj, de azért figyelj már, nehogy lefelé áss!!! Mert a tükör nem hazudik! Kurvára nem tetszik amit látsz??? Na ilyenkor figyelj, mert könnyen áshatod vissza magad!                                            Megszülettem. Nem kis felfordulás volt akkoriban - árvíz / beszarás, mert most meg a katasztrófavédelemnél vagyok-ugye mondtam, hogy véletlenek nincsenek- talán ez is az újrakezdés része/. Gyermekkoromban rám aggattak mindenféle, társadalmilag elvárt vackot, közben nekem "csak" egy kis szeretetre lett volna szükségem. Kicsit nagyobb dózisban. Rám köszöntött a kamaszkor minden "gyönyörűségével", és szembesültem azzal, hogy azok a koloncok, amiket addig rám aggattak, valahogy rohadtul nem illenek abba a képbe, amit én belül érzek. Szóval hernyó lettem. Csúsztam-másztam évekig. Tudtam, hogy mit nem akarok, volt néhány határozott elképzelésem. Hernyó módjára koldultam - szeretetért. Kaptam a leckét keményen, de nehogy már tanuljak belőle elsőre!!!!!!!! Az úgy tök egyszerű!! Végül is 10 évet megspórolhattam volna, viszont ezek az emberek kimaradtak volna az életemből, én pedig az övékből! Az lejött az első 17 tanulmányi évből :), hogy azt a baromi nagy szívem - az óvodai jelem is ez volt - én aztán oltárian ki tudom ám nyitni! Mondjuk a pofám is, ha ki kell állnom magamért. "Terézanyu" lettem. Segítettem! Anélkül, hogy közben a leckét tanultam volna! Közben, mint korábban említettem, azon a bájos pofikámon - ezt mostanában hallottam mások szájából rólam - lévő nyíláson egyre több mondat repült az éterbe. 6 év tanulmány kipipálva. Újabb lehetőség - közben már megcsapott az "otthon érzés" szele. Már nem akartam segíteni, élveztem a helyzetem egyre jobban, aztán váratlanul villámcsapás! Ja - váratlanul! 17 év alapfok, 6  év középfok, majd 3 év felsőfok :) és nekem még kisebbségi érzésem van mostanában, hogy nincs "csak" 1 érettségim!! Meg hangoztatom, hogy az élet a legjobb.... Komolyan én eddig nem csak vak, hanem süket is voltam!! Az milyen már, amikor az ember nem hallja a saját hangját?? Megkaptam a korábban elhangzott mondataimat tapasztalat formájában. Nesze basszus, edd meg, amit kértél!!! Ezt rendelted! Hú, eleinte 2 kanállal - 2 pofára!! Aztán kezdtem "megvilágosodni" - csak szólok, hogy ha szeretnétek, ha nem, a sors, vagy nevezzétek bárminek, addig fog cseszegetni Titeket is, míg észbe nem kaptok. Ilyenkor 2 lehetőségetek van: belátjátok és tanultok belőle, vagy néhány hónapon, éven belül tönkrevágjátok a legközelebb állókat azzal, hogy eltűntök - örökre. Minden egyes napja "felsőfokú tanulmányaimnak" élmény volt! De ezt tiszta szívből mondom. És az a tükör, amit a másik mutatott rólam - magában!! Tudtam, hogy lassan vége a "szorgalmi időszaknak", de én azért kapaszkodtam. Be voltam tojva a kis megszokott komfortzóna elvesztésének még a gondolatától is. Na meg a magány!!!!!! Aztán megálmodtam 5 számot - épp a sok milliárdos lottónyeremény idején. Azt a' - gondoltam. Most aztán!! Eljött az én időm - ez a nyerő 5 szám!! Megjátszottam többször és valahogy kurvára nem akart az lenni. Egy júniusi napon aztán megindult a lavina. Minden addigi kényelmes, komfortos dolgot elvett tőlem a sors - hála a magasságosnak a 3 legfontosabbat meghagyta - és totálisan kilökött a kényelmi zónából. Az 5 számból pedig 1 hónap alatt megkaptam négyet :) Még egy várat magára ;) Akkor a franc se gondolt róla semmit, mert a dühtől, elkeseredettségtől, reménytelenségtől meg a bánat tudja mitől - ja önsajnálat ( ezt azért nem kéne kihagyni, mert ezt nagyon szeretjük ám  ), még nem tudtam, de most már értem, hogy ez az öt szám valóban főnyeremény-jellegű. 5 meghatározó történés a további életem illetően :). De azért én csak nem akartam attól a "tanítótól" elszakadni - ha sz@r, akkor az legyen már annyira, hogy nagyon :). Totál atomjaimra, sejtjeimre hullottam. Néztem ki a fejemből - azért még 1 szánalmas monológot is elnyomtam - és hagytam, hogy ott legbelül dögöljön már meg végre minden eddigi - a HERNYÓ. Igen, jelentem, PILLANGÓ van születőben. Épp a jelenlegi időszakban doktorálok - saját életemből :). A gondoskodás megmarad - elsősorban magamnak. De nyugi, jut belőle bőven még! Türelemből még a közepes osztályzatnál járok, de az elégtelentől már sokkal jobb. Kezdem kapisgálni, mire gondolnak a "nagyok", amikor azt hangoztatják, először magad szeresd. Alakul-alakul. És az a bizonyos HÁLA! Az hatalmas gyógyír tud ám lenni! Oké, nyakig a trutyiban ez a szó jut legkevésbé eszedbe - ha egyáltalán beugrik :). Meg a megbocsátás! Először magadnak! Minden egyes életszakaszért, hibáért, idiótaságért. Másodszor a résztvevőknek! Bár ők "csak" tükrök és tanítók. Hálásan és boldogan tölt el az a tapasztalat, hogy több olyan huszonéves fiatallal találkoztam, akik ezt már átélték, vagy éppen most élik át. Borzasztó szerencsés emberek, és büszke vagyok rá és rájuk, hogy összehozott velük a sors! Példák ők nekem, hogy lépni kell. Megtették és teszik és hála, már ilyen fiatalon észrevették!! Szóval tanulok! És végre hagyom, hogy ez a PILLANGÓ végre kibonthassa szárnyait és repüljön! Ahogyan és amerre csak szeretne! Szeretlek PILLANGÓ!